Már egy hónapja, hogy az utolsó bejegyzésemet publikáltam, azóta bedarált és maga alá temetett a Díszítmények és ideák című könyv kéziratának befejezése. A szerkesztési és képszerkesztési munkák utolsó köreit róttam, mielőtt az anyag a grafikushoz és a tördelőhöz került-kerül. A tördelésre kész, szerkesztett kézirat egy 22 oldalas művészettörténeti tanulmányból (képek nélkül), egy 97 oldalas annotált bibliográfiai részből (szintén képek nélkül), valamint egy 25 képes színes blokkból áll. A tanulmányt 28, a bibliográfiai részt pedig 450 szövegközti kép tagolja. Szerzőként és egyben szerkesztőként arra jutottam, hogy írni azért sokkal jobb és könnyebb, mint szerkeszteni. Bár szerzőként azt a munkamódszert követem, hogy a formálás alatt lévő szöveget többször is átírom, mire végső alakját elnyeri, írás közben nem nyomaszt a szerkesztői kényszer, maximum az, hogy egy tisztességesen megírt szöveg kerüljön ki a kezeim alól. Így tisztul az anyag. Minden átírás egyben egy kisebb letisztulással és egyszerűsödéssel jár.
Nagyon szerettem ezzel az anyaggal foglalkozni. Több mint két év aktív és intenzív munkája van benne. Kitüntetett figyelem ezeken a főként 19. századi mintakönyveken keresztül a díszítő formáknak szentelve. Érdekes volt, hogy az, ami a munka elején rengeteg pluszt és pozitív erőt adott, a végére legalább annyi energiát vont el tőlem. Ugyanaz a szellemiség, ami egy bizonyos szintig csak ad, adakozik, feltölt, egy határvonalon túl elvesz, elvon, felemészt. De ez lehet, hogy mindennel így van. Mindenesetre már „csak” két korrektúrafordulóra várom vissza az anyagot, hogy az utolsó betűig is leellenőrizhessem a katalógustételek hivatkozási számait, a névmutató oldalszámait, és egyáltalán, átnézzem még egyszer, hogy a betűk és a képek a helyükön vannak-e, a képek azokon a bizonyos tételhelyeken állnak-e, ahová valók és nem keveredtek-e máshová. Mintegy 500 képet kell így kordában tartanom. Ezt nevezik sziszifuszi munkának. Nem baj, a végeredmény, már csak az anyag alanyi jogán is minden bizonnyal lenyűgőző lesz.
Kíváncsian várom, hogy láthassam, milyen külsőt kölcsönöz majd ennek az anyagnak a tervezőgrafikus.
A kéziratleadást követően két hétig szó szerint rá sem néztem azokra a képekre, amikkel előzőleg mintegy két éven keresztül napi kapcsolatban voltam. Most, hogy megint a szemem elé kerültek, ismét ugyanazt kell megállapítanom: ezeknek a formáknak erejük van. Ismét hatnak és élményt nyújtanak. Nem intellektuálisat, hanem annál többet. Ez engem ismételten lenyűgöz.
A hatást kiváltó képek A. Alexandre Histoire de l'art décoratif du XVIe siècle à nos jours (Paris, Henri Laurens Éditeur, 1891) és J. J. Ch. Matthias Kunstgewerbliches Modell- und Musterbuch: eine Sammlung charakteristischer Beispiele der dekorativen und ornamentalen Kunst aller Völker (Leipzig, Verlag von E. A. Seemann, 1867) című műveiből valók.
