Január 24-én a FUGA-ban is véget ért az ornamentika-kiállítás, a mintalapok és a mintakönyvek épségben visszaérkeztek a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárába és minden egyes darab lassan visszakerül az eredeti helyére. A mintalapok vissza a mintakönyvekbe és mappákba a sorszám szerinti helyükre, a könyvek pedig eredeti, még a 19. században kialakított szekrényeikbe.
Ezzel ez a kutatás és kiállítás lezárult, ez az anyag élőben, így, ilyen összetételében már nem látható többet, "csak" a
Díszítmények és ideák vonzásában című könyv nyújtja azt a teljességet, ami ebben a témában pár hónapra összeállt.
A díszítés témája azért bennem dolgozik tovább, így ez a blog is folytatódik és egy rövid (vagy hosszabb ?) időre ez a felület marad az egyetlen, ahol szélesebb körben tudom megjelentetni ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Folytatom rögtön egy recenzióval, ami 2010 decemberében jelent meg a
Műértőben, a szerzője
Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének adjunktusa. Sok szempontból is örültem ennek az írásnak, jóleső pozitív visszhangján túl legfőképp annak, hogy végre nyilvánosságot kapott egy általam is osztott nézet, nevezetesen a művészeti és rajzoktatás kutatásának fontossága, annak is 19. századi hangsúlya. Továbbra is úgy gondolom, hogy a Mintarajztanoda (az
MKE elődintézménye), az Iparművészeti Iskola (a
MOME elődintézménye) és a Királyi József Műegyetem (a
BME elődintézménye) 19. századi történetében sokkal több közös vonás tárható fel, mint feltételeznénk.
Végül találtam egy érdekességet, illetve hogy pontos legyek, ez a kuriózum talált meg engem az alapító személyében:
Magyar Cementlap Múzeum Erzsébeten. Egy holland művészettörténész, Simon Wintermans alapította ezt a kiállítóhelyet Baranyában, ahol ezt a 20. század elején népszerű burkolóanyagot minták szerinti rendezésben mutatja be. Bár még nem voltam ott, a képek alapján máris egyik kedvencemmé vált ez a hely. Közelít ahhoz az elképzeléshez, ahol egy kiállított tárgycsoport díszítettsége szerint van elrendezve. Íme.