Bizarr – ezt a jelzőt használtam a 16. századi holland Vredeman de Vries emberi test-formájú díszítményeinek, a kariatídáknak leírására. Bizarr, látványban. Most egy olyan szerzőt választottam, akinek nem a tervei, hanem a gondolatmenete meghökkentő. A 19. századi angol Lewis Foreman Day (1845–1910) jegyzett designer és elméletíró volt, egyben a londoni School of Design (a mai Royal College of Art) előadója. Indított egy tankönyvsorozatot az 1880-as években Text Books of Ornamental Design címmel, amelyben ilyen könyvcímek szerepeltek: The Anatomy of Pattern (A minta anatómiája), The Planning of Ornament (Díszítménytervezés), The Application of Ornament (A díszítmény alkalmazása), Some Principles of Every-day Art (A mindennapok művészetének néhány alapelve) és Nature in Ornament (Természet az ornamentikában).
Ezek közül az első (The Anatomy of Pattern) a legérdekesebb és egyben legrendhagyóbb. Egy tervezéselméleti és gyakorlati útmutatásokat is tartalmazó könyv 1887-ből, amelyben a szerző az ornamentális formákat bizarr módon az emberi testhez hasonló organikus egészként képzeli el: a díszítmények élő, szerves képződményekként tárulnak elénk, olyanok, akár a testünk. Az ornamens „csontvázát” ebben a gondolatkörben az egymást bizonyos szisztéma alapján keresztező vonalhálók alkotják, amelyekre a szerves természeti jelenségeken alapuló motívumok, például a levéldíszek úgy fonódnak rá, ahogyan az izmok tapadnak a csontozatra. Így nyer értelmet a “minta anatómiája” szókapcsolat, továbbá a Pattern dissection fejezetcím, amely mintaelemzésként éppúgy fordítható, mint mintaboncolásként.
A mintaboncolás ajánlott eszköze, a bonckés pedig nem más, mint a síkgeometria. Ha a grafikai tervezést tanuló növendék, a későbbi designer rendelkezik ezzel a készséggel, akkor kétélű sebészkését kétszeres előnnyel forgathatja: használhatja egyrészt a megismerés, másrészt a teremtés eszközeként. Segítségével könnyen feltárhatja és megismerheti a tradicionális díszítőformák bármelyikének struktúráját, valamint elindulhat az önálló motívumképzés útján. Az egyik esetben a mintákat szétdarabolja, a másik esetben elemeiből illeszti össze.
Bizarr, bámulatos, nagyon is eredeti és egyben jellemzően 19. századi ez a gondolatmenet, hiszen van benne egy jó adag biologizmus és egy lapátnyi absztrakció is.
A képrészletek Lewis Foreman Day The Anatomy of Pattern (1887) című tankönyvéből származnak.
