A 19. század építész mintakönyvszerzői sajátosan viszonyultak a természethez. A természet fontosságának hangsúlyozása első látásra azt sugallja, hogy szinte panteisztikus módon fordultak a természeti környezet felé. Azonban a szövegeket végigolvasva az derül ki, hogy a Természetből leginkább a rendezőelveket emelték ki, és adaptálták az épített és díszített környezetre. Így a kor biologizmusa az építészet és a díszítőművészet szempontjából sokkal inkább egyfajta gondolati absztrakció volt, semmint áhítatos természetimádat. A természetet működtető és a formai elrendezésben megnyilvánuló alapelveket Owen Jones a motívumképzés szempontjából sorolta fel a The Grammar of Ornament (1856) című művében. Szerinte a megfelelő díszítmények, bármely korból is származzanak, szerkezetük, felépítésük és dinamikájuk tekintetében mindig azt a pár alapelvet követték, melyek közvetlenül a természetből származtathatók.
Mitől „jó” egy díszítmény? Felsorolok párat Jones kritérimai közül.
A nyugalom elve
Nyugalom és kiegyensúlyozottság áradjon a díszítmény egészéből annak szemlélésekor.
A fokozatosság elve
A díszítményben minden vonal fokozatos hullámzásban fejlődjön ki egymásból. Az általános vonalak a díszítmény szerkezetét kövessék, s maguk a díszítmény vonalai pedig ezekből az általános szerkezeti vonalakból nőjenek ki fokozatosan.
Az egész és a részek viszonya
Jones iránymutatása szerint a szerkezet által meghatározott általános formákra kell figyelni, melyeket az általános vonalak osztanak fel. Az így nyert közökben ornamensek találhatók, melyek további egységekre tagolódnak. A részletek sohasem zavarhatják az általános formákat. Bizonyos távolságból vizuálisan a fővonalak fogják meg a szemet, közelítve azonban a részletek is belépnek a kompozícióba, még közelebb lépve pedig újabb részletelemek tárulnak fel.
A forma harmóniája
... az egyenes, a ferde és a görbe vonalak megfelelő egyensúlyából és kontrasztjából áll.
Az egyenlő felosztás elve
Erre az egyik legfontosabb alapelvre Jones közvetlenül a természetből idéz egy példát: amint a szőlőlevél erezeténél is megfigyelhető, egy fő ér osztja fel a levelet közel egyenlő területekre, majd minden területet továbboszt egy-egy köztes vonal. Mind a fő, mind a köztes vonalak mindig követik az egyenlő felosztás törvényét a legkisebb elválasztó mellékérig.
A vonalfolytonosság elve
Minden ornamens, akármilyen távoli is, nyomon követhető az ágakig és a gyökerekig.
A radiáció, avagy a közös szárból történő sugárirányú elágazás elve
… melynek legkiválóbb példája a gesztenyefalevél.
Az ívek törésmentes találkozásának elve
Jones szerint a görbe-görbe és a görbe-egyenes vonalkapcsolatoknak mindig érintőlegesnek kell lenniük. Ahol két görbe vonal egy töréssel különül el egymástól, ott egy képzeletbeli párhuzamos vonallal kell érintkezniük. Ahol ez elmarad, ott a szem számára a nyugalom elvész.
Jones a fenti alapelvek és szabályok alkalmazását igen kevés művészeti korban vagy kultúrában látta megvalósulni. A művészet kimagasló, nagy korszakait az ókorban az egyiptomi építészet teljesen autentikusnak tekintett stílusában, valamint a görög művészetben, a középkorban pedig az építészetnek a 13. század bizonyos területeken elért tökéletességében látja. Ez utóbbi időszak emblematikus emlékeiként beszél az Alhambráról, a kairói mecsetekről és az Early English stílus pompás épületeiről, a salisbury-i, a lincolni és a westminsteri katedrálisokról. Ezeket a térben és időben egyaránt távoleső, a közvetlen vagy közvetett egymásra hatást eleve kizáró épületeket és díszítésüket nézete szerint egyetlen aspektus köti össze: az azonos alapelvek alkalmazása. „Mind ugyanazt a teremtő titkot birtokolták: az általános, átfogó kivitelezést a legkidolgozottabb díszítéssel kombinálták. Ezekben az épületekben mind felfedezhető egy közös vonás; bár a formák alapvetően különböznek, az alapelvek, melyekre épültek, ugyanazt a figyelmet tanúsítják a kompozíció fő tömegei, a forma hullámzása iránt, ugyanazzal a pontos megfigyeléssel fordulnak a díszítésben a természeti elvek felé és egyazon eleganciát és kifinomultságot mutatnak a dekoráció egészében.”
… és mindezt Természet után "szabadon".
