A számszerűen is terjedelmes mennyiségű mintalappal, grafikával, mintakönyvvel való személyes találkozás hasonló tapasztalást nyújtott, mint amit a Magyar Nemzeti Galériában éltem át hivatalból többször is az elmúlt évek folyamán. A múzeum működési szabályzata szerint minden szakalkalmazottnak (muzeológus, restaurátor) évenként egy vagy két alkalommal egy héten keresztül ügyeleti teendőket kell ellátnia. Az ügyeleti munkához tartozik a nyitás előtti reggeli és a zárás előtti esti bejárás. A félórás időtartamú bejárások az összes kiállítóteret érintik, tehát az A épület földszintjétől a C épület III. emeletéig minden egyes teret végig kell járni, ellenőrizni a tárgyak állapotát, stb. Az ügyeletes hét általában fárasztó és plusz terheket jelent. Azonban számomra van egy olyan aspektusa, amit ajándéknak tekintek, és az pont a bejárás menete. A Galéria állandó kiállításain mintegy 1.000 műtárgy látható. A bejárás során ezek a műtárgyak mindig ugyanabban a ritmusban és sorrendben újra és újra a látóterembe kerülnek és valamilyen módon hatnak rám. Hatnak a jelenlétükkel és a mennyiségükkel. Ennyi műtárgyat természetesen egyszerre nem lehet befogadni, főleg nem ennyi idő alatt, azonban ez a sietős bejárás mégiscsak a személyes jelenlét ideje, s mint ilyen, remek alkalom a kapcsolatteremtésre. Ez a muzeológusok kiváltsága. (Ez itt pedig a saját tapasztalatom.) Valami hasonló érzés töltött el a kutatás másfél évében az Egyetem több mint félezer mintakönyvével és mintalapjával való találkozáskor is. Ez egy intenzív és sűrű élmény volt.
