Bár manapság más tapasztalatok és képzetek társulnak az élmény fogalmához, mégis ezzel a szóval tudnám jellemezni mindazt, amit több mint 500, legnagyobbrészt 19. századi könyv kézbevétele nyújtott számomra. Ez volt a munka kutatói fázisa. A történészi-művészettörténészi kutatómunkának van egyfajta sajátos izgalma, amit nyilván jól ismernek azok, akik művelik ezt a tevékenységet. Tanúsíthatom az ilyen típusú munkát kívülről szemlélők számára, hogy meglepő módon több száz könyv áttekintése is lehet élményszerű. Persze könnyen rángathatom elő az élmény fogalmát akkor, amikor a könyvek fajtájuknál fogva kvalitásosabbnál kvalitásosabb grafikai lapokat tartalmaznak, de több mint félezer könyv az mégiscsak mennyiség. Rengeteg. Számszerűsítve: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának online katalógusában ornamentika tárgyszó alatt 1830 és 1930 közötti időszakra szűrve 545 tétel található. 1830 a kezdődátum, mivel a történeti mintakönyvek előzményei a 19. század első felében már megjelennek, és 1930 a záródátum, mivel a 20. század elején az ornamentikakönyvek kiadásának átmenetileg jó néhány évtizedre leáldozott, és már az 1910-es, 1920-as években is jelentős visszaesés volt tapasztalható. Az egyik utolsó kiadvány a magyar anyagból, Bán Tibor Ékítménytana is 1931-ből származik.
Természetesen ebben a kutatómunkában is voltak hullámvölgyek és mélypontok, hiszen a hatvanadik, ugyanazokat a palmettasorokat felvonultató, ismeretlen vidéki rajztanártól származó rajz vagy geometria tankönyv, vagy a többtucatnyi építészeti tárgyú, kevésbé az ornamentikára összpontosító album nyilván helyenként visszaveti a lelkesedést. Az sem volt különösebben felemelő, amikor ezekből a nedvességüket vesztett, így törékeny és igen sérülékeny könyvlapokból felszálló por folyamatosan irritálta az orrnyálkahártyámat és szinte munkaruha viselésére késztetett. Mindezek ellenére a legváratlanabb vizuális élmények akkor értek, amikor az anyag legfelkapottabb és jól ismert sztárjain (Jones, Racinet és Dolmetsch művein) túl olyan metszetes és litografált grafikai lapok tárultak fel, melyek teljesen ismeretlenek voltak számomra és legalább olyan szintet képviseltek, mint populárisabb társaik. Ebben az 500, hasonló témájú könyvben koncentráltan van jelen az ornamentális forma harmóniáját a technikai kivitelezéssel hangsúlyozó gondolat, és ez teszi kivételessé ezt a gyűjteményt. Ha csak tételenként 30 illusztrációval számolunk, ez alaphangon is 15.000 nyomtatott képet jelent. A több mint 500 könyvet hozzávetőlegesen másfél év alatt sikerült átnéznem kisebb-nagyobb szünetekkel, szinte folyamatosan.
A képek egy olyan francia építész kötetéből származnak, aki hírnevét elsősorban történeti jeleneteket és építészeti látképeket ábrázoló litográfiáinak köszönhette. Nicolas-Marie-Joseph Chapuy (1790-1858) építész és tájképfestő volt, a középkori Európa legnevezetesebb régészeti és építészeti emlékeit feldolgozó kötete a 16. századig terjedő időszak legjelentősebb műemlékeit mutatja be Le moyen-age monumental et archéologique címmel (1842-1843).
