Gyönyörű és vonzó. Mind látványában, mind szellemiségében. Az ornamentikakönyv vagy mintakönyv egy sajátos és koronként változó könyvfajta. Alapvetően a díszítőmotívumok átörökítésének eszköze, a stílusjegyek hiteles őrzője, egyben a kézművesek és iparművészek elengedhetetlen munkadarabja. A sokszorsítás különféle eszközeivel készül, ez századonként változó, célközönsége pedig szintén időről-időre módosul. Az ornamentikakönyv a 15-18. században még olyan, metszetekkel illusztrált mintagyűjtemény, ami kizárólagosan a díszítménytervezők és kézművesek szűk köreiben forgott. A 19. század közepétől funkciója megváltozott, kiszabadult a szellem a palackból és a század végére már a középiskolák rajzóráin is mintakönyvek nyomán rajzoltak a diákok. Az 1850-es évek áttörést jelentett az ornamentikakönyvek történetében, hiszen megjelent a történeti mintakönyvek típusa, amelynek sokszorosító grafikai eljárása a kromolitográfia (színes kőnyomat) technikája lett. A mintakönyv egyre többeknek szólt, az építészeken, designereken, iparművészeken kívül eljutott az oktatásba is. Ez a populáris jelenlét a 21. századra még erősebbé vált. Tapasztalhatjuk, hogy 19. századi mintakönyvek reprint kiadásai tucatjával jelennek meg a művészeti könyvkiadás amerikai és angol piacain, szimpla másolásra buzdítva a laikus érdeklődőket.

A 15-18. századi mintakönyvek alapvetően részletgazdagok, fekete-fehér metszetekkel illusztráltak, elmélyülést igényelnek. A 19. század színes litográfiával készített ornamentikakönyvei harsányak, attraktívak, első pillanatra rabul ejtenek. Pásztor Erika, az építészfórum-site egyik alapítója Auguste Racinet mintakönyve kapcsán a művészeti könyvkiadás e sajátos produktumairól mint a "szépség és harmónia" könyveiről, mint a "lenyűgöző emberi tudás és képességek" bizonyítékairól ír Bolyongás szép könyvek között című cikkében.

A bejegyzés 15-16. századi díszítőmintákat ábrázoló illusztrációi Franz Metzner Portefeuille historique de l'ornement (1843) című mintakönyvének részletei.