HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.07.22. 21:38 ZEBE

Még több növény a fejeken

Címkék: görög építészet növény római ókor rajzoktatás oszlopfő akanthuszlevél ión korinthoszi voluta

Maradok még egy kicsit az ókornál. Mutatok néhány késve publikált példát Róma ókori emlékeinek 19. században született felmérési rajzaiból. A kötet ugyanis, amiből a képrészletek származnak, 1905-ben jelent meg, túl mindenféle klasszicizáló perióduson; természetesen egy olyan művész válogatásában, aki a 20. század elején is az antikvitás elkötelezett híve volt.

       

Szólj hozzá!

2010.07.08. 21:09 ZEBE

Növények a fejeken

Címkék: építészet növény egyiptomi lótusz liliom papirusz formatan palmetta díszítőművészet pálmaág növénytan oszlopfő

Idézek néhány példát az ókori egyiptomi művészet és építészet növényi formákat imitáló oszlopai közül. Az ókori egyiptomi oszlopfők a területen honos különféle lótuszfajták, liliomok, papirusznövények és pálmafélék elemeiből állnak össze egy szimbolikus egésszé. Mindezek mellett a növények jellemző életciklusait is tekintetbe veszik, hiszen bimbózó alakzatoktól, zárt kelyhektől kezdve a virágzó formákkal bezárólag számtalan variáns megfigyelhető rajtuk.

         

Szólj hozzá!

2010.06.21. 21:31 ZEBE

Test és díszítés – ez is ornamentika

Címkék: test ornamentika díszítőművészet

Az emberi test festése, díszítése és az emberi test mint stilizált díszítmény a természeti népek kultúrájában.

Az első két illusztráció Alois Riegl Stilfragen: Grundlegungen zu einer Geschichte der Ornamentik (Berlin, 1893) című művéből, a második két képrészlet pedig Hjalmar Stolpe Entwicklungserscheinungen in der Ornamentik der Naturvölker: eine ethnographische Untersuchung című dolgozatából (Wien, 1892) származik.

   

Szólj hozzá!

2010.06.10. 22:30 ZEBE

A motívumrajzolás mint meditatív tevékenység

Címkék: stílus magyar iszlám természet meditáció geometria fotográfia formatan ornamentika díszítőművészet motívumképzés

Az elmúlt hetekben többször is elővettem ismét Huszka József könyveit egy rövid írás kapcsán, és a gyűjtés és rajzolás megszállottságával kapcsolatban merült fel bennem egy sejtés. Huszka (1854–1934), aki rajztanár, etnográfus és gyakorló “műemlékvédő” is volt, a tudományosság szempontjából vitatható életművet hagyott maga után rengeteg felmérési rajzzal, akvarellel és elsősorban magyar díszítőmotívumokat dokumentáló mintakönyvekkel. Bár Huszka nézeteit és eredményeit már a korabeli tudományosság szempontjai alapján is elmarasztalták, azonban a 19. század végi magyar iparművészeti formaalkotásra saját gyűjtésű magyar motívumaival őrületes hatást gyakorolt. Az életművét feldolgozó komplett kiállítást a Néprajzi Múzeum mutatta be 2005–2006-ban Huszka József, a rajzoló gyűjtő címmel. Róla és Karl Blossfeldtről már írtam korábban A gyűjtés szenvedélye bejegyzésben, most azonban még egyszer vissza kell térnem ehhez a témához.

       

Szólj hozzá!

2010.06.03. 13:40 ZEBE

Hogyan boncoljunk mintákat? Egy bizarr gondolatmenet

Címkék: design test szerkesztés tervezés geometria formatan díszítőművészet tervezéselmélet

Bizarr – ezt a jelzőt használtam a 16. századi holland Vredeman de Vries emberi test-formájú díszítményeinek, a kariatídáknak leírására. Bizarr, látványban. Most egy olyan szerzőt választottam, akinek nem a tervei, hanem a gondolatmenete meghökkentő. A 19. századi angol Lewis Foreman Day (1845–1910) jegyzett designer és elméletíró volt, egyben a londoni School of Design (a mai Royal College of Art) előadója. Indított egy tankönyvsorozatot az 1880-as években Text Books of Ornamental Design címmel, amelyben ilyen könyvcímek szerepeltek: The Anatomy of Pattern (A minta anatómiája), The Planning of Ornament (Díszítménytervezés), The Application of Ornament (A díszítmény alkalmazása), Some Principles of Every-day Art (A mindennapok művészetének néhány alapelve) és Nature in Ornament (Természet az ornamentikában).

      

1 komment

2010.05.26. 22:45 ZEBE

Friss szemmel - ismét hatás alatt

Címkék: könyv ornamentika díszítőművészet mintakönyv

Már egy hónapja, hogy az utolsó bejegyzésemet publikáltam, azóta bedarált és maga alá temetett a Díszítmények és ideák című könyv kéziratának befejezése. A szerkesztési és képszerkesztési munkák utolsó köreit róttam, mielőtt az anyag a grafikushoz és a tördelőhöz került-kerül. A tördelésre kész, szerkesztett kézirat egy 22 oldalas művészettörténeti tanulmányból (képek nélkül), egy 97 oldalas annotált bibliográfiai részből (szintén képek nélkül), valamint egy 25 képes színes blokkból áll. A tanulmányt 28, a bibliográfiai részt pedig 450 szövegközti kép tagolja. Szerzőként és egyben szerkesztőként arra jutottam, hogy írni azért sokkal jobb és könnyebb, mint szerkeszteni. Bár szerzőként azt a munkamódszert követem, hogy a formálás alatt lévő szöveget többször is átírom, mire végső alakját elnyeri, írás közben nem nyomaszt a szerkesztői kényszer, maximum az, hogy egy tisztességesen megírt szöveg kerüljön ki a kezeim alól. Így tisztul az anyag. Minden átírás egyben egy kisebb letisztulással és egyszerűsödéssel jár.

Szólj hozzá!

2010.04.21. 23:04 ZEBE

A művészet legjobb korszakai - a "stílusos" Jones

Címkék: iszlám mór görög építészet formatan díszítőművészet stíluselmélet motívumképzés

Sokan és sokat rágódtak már azon, hogy a kiemelkedő művészeti korszakokat és stílusokat mi teszi igazán magasztossá és elérhetetlenné. Ennél egyszerűbb kérdéseket is fel lehet tenni: melyek a kiemelkedő korszakok? Ha vannak ilyenek, akkor miben különböznek a többitől? Egyáltalán, miért kellenek ezek az előjelek? Ameddig vannak stíluselméleti fejtegetések, addig mindig is lesznek megkülönböztetett korszakok. Bár némi idegenkedéssel közelítek az efféle gondolatfutamokhoz, Owen Jones fejtegetése azonban formaképzési szempontja miatt megtetszett nekem. Ő azt mondja, hogy a művészet „legjobb” korszakaira a természeti formák stilizálása és idealizálása jellemző. A hanyatló periódusokban pedig ezzel szemben ugyanazoknak a természeti formáknak a másolását preferálják. Az előző a Természetben működő rendezési elvek átvételét hagsúlyozza a művészi formaképzésben, az utóbbi a természeti formák mögöttes szisztéma nélküli imitációját helyezi előtérbe. Így Jones szerint az ókori görög emlékek legalább annyira kiemelkedők, mint a középkor egy adott időszeletének, a 13. századnak egymástól távol eső kulturális vidékeinek épületei (Early English style, Alhambra, a kairói mecsetek).

       

A képrészletek a The Grammar of Ornament (1856) pozitív példái a „legjobb” korszakokból.

 

Szólj hozzá!

2010.04.16. 14:50 ZEBE

Nagyon bizarr – az emberi test mint díszítmény (egy kis kitérő)

Címkék: test fantázia díszítőművészet kariatída

Éppen a könyv (Díszítmények és ideák vonzásában) képszerkesztése zajlik és újra a kezembe kerülnek rég (még a kutatás kezdetén) látott könyvek. Az egyik Hans Vredeman de Vries (holland festőművész, rajzoló, építész, mérnök, 1527–1606?) mintagyűjteménye saját tervezésű, fantáziadús kariatídaterveivel (Recueil de cariatydes, Antwerpen, 1565). Egy meghökkentő vizuális és gondolati játék az emberi testtel. Kariatídának nevezik az építészetben azt a női szoboralakot, amely rendszerint az oszlopot vagy pillért helyettesítve alátámasztó funkciót tölt be, ám egyúttal díszítőelemként is jelen van az épület egésze tekintetében. Az emberi test kariatídaként az oszlop törzsét helyettesíti, lábával az oszlop lábazatán áll, fejével a párkányzatot tartja. Vredeman de Vries, aki már saját korában, a 16. században is elismert tervező volt, összeállított egy olyan metszetsorozatot, ahol kariatída-fantáziáinak tucatjai láthatók. Nem is a groteszk jelző illik ezekre a tervekre, hanem az, hogy milyen bizarr, néhol egyenesen horrorisztikus az a látvány, amit nyújtanak. Milyen átalakuláson megy keresztül az emberi test Vredeman szelleme és kezei között? A fej alakul át a legkevésbé ezeken a testeken. Néhol azért felbukkan egy levélmaszk vagy állatfej és a borostyánnal vagy szőlőindával befuttatott törzs növényi formái a fejet is behálózzák. A törzs, ami sokszor torzó, már különös formákat mutat. A torzó befejezetlen végtagjai egy-egy volutában (csigavonal) vagy levéldíszben válnak – ha nem is teljessé, de – befejezetté. Az egyik esetben furcsa „véget” érnek: egy fején gyümölcskosarat hordó nőalak karjai fagyökérzetben végződnek. A lábakat kivétel nélkül vagy egy építészeti elem helyettesíti vagy valamilyen természetközeli forma. A felsőtestet és a lábakat elválasztó-összekötő ágyéki rész különös hangsúlyt nyer: rozetták, stilizált ember- vagy állatfejek, levelek, kagylók vonzzák oda a tekintetet. Íme néhány ezekből az átlényegített emberi testekből.

      

2 komment

2010.04.04. 21:45 ZEBE

"Sugárzó" motívumok 2.

Címkék: design iszlám természet geometria formatan motívumképzés

Néhány példa a "sugárzás" elvére a központos motívumokon. A felső sor képei George Ashdown Audsley The Practical Decorator and Ornamentalist (1892) című gyakorlati mintakönyvéből, a középső sor mintái Owen Jones The Grammar of Ornament (1856) című már sokszor idézett művének mór díszítményeket bemutató tábláiról, az alsó sor motívumai pedig Karl Krumbholz Das vegetabile Ornament (1879) című munkájából valók.

           

 

Szólj hozzá!

2010.03.28. 09:49 ZEBE

"Sugárzó" motívumok 1.

Címkék: természet geometria lótusz rajzoktatás formatan palmetta díszítőművészet rajztankönyv motívumképzés

Gondoltam, idézek néhány példát arra a formaképző elvre, amit - jobb híján - "radiációnak", avagy közös tőből történő sugárirányú elágazásnak fordítottam Owen Jones rendszerében. A magyar nyelvű terminológia az ornamentika formatani területét illetően eléggé kidolgozatlan, ezért számos fogalom többféleképpen fordítható. A díszítőművészeti formákat jelölő fogalmaink nyelvünkben a 19. század végén, illetve a 20. század elején keletkeztek, így a korabeli szó- és nyelvhasználatot tükrözik és ebben a formában kissé anakronisztikusnak hatnak. A továbbiakban ezért olyan terminusokkal dolgozok, amelyek javarészt saját kutatásaimon alapulnak és mint ilyenek, szokatlanul és ismeretlenül hangozhatnak. Az alábbi képek az elvet különféle valóságos és stilizált növényi formákon, így szőlőleveleken, palmettákon, lótuszokon mutatják be. A részletek 19. századi angol, német, francia és magyar rajztankönyvekből származnak.

         

Szólj hozzá!

2010.03.18. 22:07 ZEBE

Természet és ókori egyiptomi ornamentika - Jones szemével

Címkék: természet építészet egyiptomi lótusz papirusz díszítőművészet pálmaág

A 19. század közepének tudósai számára az ókori egyiptomi építészet több évezredes emlékeiből a hanyatló korszak leletanyaga volt ismert. Owen Jones ornamentikaelméletében ennek a korszaknak kitüntetett fontosságot tulajdonított, ugyanis szerinte ez a művészeti korszak is ahhoz a kevés kivételhez tartozott, ahol a díszítőművészetben megvalósultak a Természetből származó egyetemes rendezőelvek.

Ezek a Természetet strukturáló alapelvek Jones szerint az ókori egyiptomi művészetben közvetlenül jelennek meg. Mivel az egyiptomiaknál nem követhető nyomon ugyanannak a stílusnak a gyermekkora, tündöklése és hanyatlása, ezért feltételezése szerint az ókori egyiptomiak egyenesen a természethez fordultak inspirációért. Számára ezt bizonyítja, hogy díszítőművészetükben igen kevés alapformát használtak (pl. lótusz, papirusz, ritka madarak tollai, pálmaág), melyekből organikusan fejlődött ki az egyiptomi díszítőművészet motívumkincsének számtalan variánsa. Az egyiptomiak a díszítőformák kialakításánál mindig szem előtt tartották a természeti elvek hű követését, így a lótusz- és a papiruszmotívum kiváló példája a radiációnak, avagy a közös szárból történő sugárirányú elágazásnak.

 

   

 

A képek Owen Jones The Grammar of Ornament (1856) című művének egyiptomi díszítőmotívumokat bemutató tábláinak részletei.

Szólj hozzá!

2010.03.15. 16:20 ZEBE

A természet és ami mögötte van

Címkék: természet ornamentika díszítőművészet mintakönyv

A 19. század építész mintakönyvszerzői sajátosan viszonyultak a természethez. A természet fontosságának hangsúlyozása első látásra azt sugallja, hogy szinte panteisztikus módon fordultak a természeti környezet felé. Azonban a szövegeket végigolvasva az derül ki, hogy a Természetből leginkább a rendezőelveket emelték ki,  és adaptálták az épített és díszített környezetre. Így a kor biologizmusa az építészet és a díszítőművészet szempontjából sokkal inkább egyfajta gondolati absztrakció volt, semmint áhítatos természetimádat. A természetet működtető és a formai elrendezésben megnyilvánuló alapelveket Owen Jones a motívumképzés szempontjából sorolta fel a The Grammar of Ornament (1856) című művében. Szerinte a megfelelő díszítmények, bármely korból is származzanak, szerkezetük, felépítésük és dinamikájuk tekintetében mindig azt a pár alapelvet követték, melyek közvetlenül a természetből származtathatók.

Mitől „jó” egy díszítmény? Felsorolok párat Jones kritérimai közül.

 

   

 

Szólj hozzá!

2010.03.04. 22:07 ZEBE

A díszítőformák mögötti gondolat

Címkék: építészet iparművészet művészettörténet rajzoktatás mintakönyv stíluselmélet

Bár a 19. századi mintakönyveket alapvetően illusztrációik miatt idézik, azonban a rendhagyó látvány a jelentősebb szerzőknél nagyon komoly stílus- és ornamentikaelmélettel, ornamentikatörténettel, valamint formatannal egészül ki. Jellemző módon egyes reprint kiadásokból épp ezek az igen fontos elméleti tanulmányok hiányoznak, így a könyvekből sokszor egy szimpla, eredeti összefüggéseiből kiszakított motívumgyűjtemény marad. Érdemes pár olyan szerző gondolatmenetét felidézni, akik a látványon túl olyan ideákat fogalmaztak meg, amelyek alapvetően meghatározták a 19. század formatervezését, iparművészetét, építészetét és rajzoktatását.

 

Nem tudom megállni, hogy ne Owen Jones-szal kezdjem, egyrészt mert egyszerűen kedvelem a The Grammar of Ornament (1856) című kötetét, másrészt azért, mert elfogulatlanul állíthatom, hogy a téma egyik első alapművét alkotta meg. Az az érdekes a könyv elméleti fejtegetéseiben, hogy Jones, bár törekedett a teljességre, mégsem épített fel egy teljes rendszert, hanem leginkább alapelveket fektetett le, amiket azután számosan átvettek és továbbgondoltak.

 

   

Szólj hozzá!

2010.02.26. 15:40 ZEBE

Az ornamentika felé haladva

Címkék: geometria gótika rajzoktatás ornamentika díszítőművészet

Az ornamentika körébe a geometria kapuján keresztül léptem be. A 90-es évek második felében több kutatói ösztöndíjat is elnyertem a térábrázolási rendszerek képzőművészeti megjelenésének témájában. Kutatásaim forráshelye elsősorban az MKE Könyvtára volt, hiszen itt az “L” jelzetű állomány speciálisan a geometriai témájú könyvek tárhelyét jelenti. Középiskolai tanulmányaimat felidézve a geometria mint a matematika órák száraz, egyáltalán nem izgalmas tananyagaként élt az emlékezetemben, színtiszta absztrakció, szikárság, dögunalom. A 19. századi alap- és középfokú geometria könyvek azonban tele voltak egyébként máshonnan ismerős díszítőmotívumokkal, és szokatlan változatosságot mutattak a geometriatanítás fejemben élő kliséjéhez képest. Igen, a 19. századi geometriaoktatás során a hallgatók a síkmértani alapismereteket az ornamentika jellemzőinek segítségével sajátították el. Bár a módszer erősen didaktikus volt, az eszköztár sokkal fantáziadúsabb és változatosabb gondolkodáshoz vezetett, mint azt gondolhatnánk. Akkor még nem tudtam, hogy honnan is ered az ornamentika jelenléte a 19. századi geometriaoktatásban, de pár évvel később ez a kérdés is megválaszolta magát.

 

     

1 komment

2010.02.17. 22:21 ZEBE

A gyűjtés szenvedélye

Címkék: építészet fotográfia rajzoktatás díszítőművészet mintakönyv

Megszállottság és gyűjtőszenvedély – e két szóval jellemezhetők egyöntetűen a 19. század mintakönyvszerzői. A kor építészei, iparművészei és rajztanárai a motívumok és formák fáradhatatlan gyűjtői voltak. Owen Jones The Grammar of Ornament című alapműve (1856) több mint 2.300 mintát mutat be. Franz Sales Meyer díszítőművészeti kézikönyve (Systematisch geordnetes Handbuch der Ornamentik, cca. 1880) több mint 3.000 ábrát tartalmaz. Heinrich Dolmetsch Der Ornamentenschatz (1887) című, 100 kromolitográfiai táblával illusztrált kötete pedig darabonként is legalább tíz díszítőmintát vonultat fel. A „nagyokat” természetesen hűen utánozták követőik, így születhettek meg a másodvonalbeli, ám szintén számos díszítőelemet tartalmazó mintakönyvek. Mi ez, ha nem megszállottság? Ez a szenvedély kitartással párosulva kivételes életműveket eredményezett. Hogy csak kettőt említsek: egy sepsiszentgyörgyi rajztanár, Huszka József (1854–1934) ősi magyar díszítőmintákat gyűjtött az erdélyi és észak-magyarországi területeken. Állhatatos dokumentáló- és gyűjtőtevékenysége során az 1880-as évektől kezdve közel 1.000 rajzot és akvarellt készített. Nemrég ezeket lehetett látni a Néprajzi Múzeum 2005-ös nagyszabású kiállításán, amely a feltárt Huszka-életművet mutatta be Huszka József, a rajzoló gyűjtő címmel. Az autodidakta fotográfus, szobrász és modellező Karl Blossfeldt (egyébként a berlini Kunstgewerbeschule tanára, 1865–1932) pedig mintegy 6.000 fotót készített 1890 és 1930 között különféle növényi preparátumokról és csak azokról. Blossfeldt fotóival egyébként először az IKEA-ban találkoztam az 1990-es években. Ott árulták tízes képeslapcsomagokban a fotóiról készült reprodukciókat. Aztán később pont az ornamentika miatt került ismét a látóterembe. Saját készítésű kamerájával és egyedi technikával kivitelezett fotói a növényi formák gyűjtésének lenyomatai.

   

Szólj hozzá!

2010.02.14. 09:26 ZEBE

... és egy másik élmény

Címkék: iszlám kiállítás építészet művészettörténet díszítőművészet szamarkand

A számszerűen is terjedelmes mennyiségű mintalappal, grafikával, mintakönyvvel  való személyes találkozás hasonló tapasztalást nyújtott, mint amit a Magyar Nemzeti Galériában éltem át hivatalból többször is az elmúlt évek folyamán. A múzeum működési szabályzata szerint minden szakalkalmazottnak (muzeológus, restaurátor) évenként egy vagy két alkalommal egy héten keresztül ügyeleti teendőket kell ellátnia. Az ügyeleti munkához tartozik a nyitás előtti reggeli és a zárás előtti esti bejárás. A félórás időtartamú bejárások az összes kiállítóteret érintik, tehát az A épület földszintjétől a C épület III. emeletéig minden egyes teret végig kell járni, ellenőrizni a tárgyak állapotát, stb. Az ügyeletes hét általában fárasztó és plusz terheket jelent. Azonban számomra van egy olyan aspektusa, amit ajándéknak tekintek, és az pont a bejárás menete. A Galéria állandó kiállításain mintegy 1.000 műtárgy látható. A bejárás során ezek a műtárgyak mindig ugyanabban a ritmusban és sorrendben újra és újra a látóterembe kerülnek és valamilyen módon hatnak rám. Hatnak a jelenlétükkel és a mennyiségükkel. Ennyi műtárgyat természetesen egyszerre nem lehet befogadni, főleg nem ennyi idő alatt, azonban ez a sietős bejárás mégiscsak a személyes jelenlét ideje, s mint ilyen, remek alkalom a kapcsolatteremtésre. Ez a muzeológusok kiváltsága. (Ez itt pedig a saját tapasztalatom.) Valami hasonló érzés töltött el a kutatás másfél évében az Egyetem több mint félezer mintakönyvével és mintalapjával való találkozáskor is. Ez egy intenzív és sűrű élmény volt.

2 komment

2010.02.07. 21:48 ZEBE

A kutatás élménye

Címkék: könyv építészet művészettörténet ornamentika díszítőművészet

Bár manapság más tapasztalatok és képzetek társulnak az élmény fogalmához, mégis ezzel a szóval tudnám jellemezni mindazt, amit több mint 500, legnagyobbrészt 19. századi könyv kézbevétele nyújtott számomra. Ez volt a munka kutatói fázisa. A történészi-művészettörténészi kutatómunkának van egyfajta sajátos izgalma, amit nyilván jól ismernek azok, akik művelik ezt a tevékenységet. Tanúsíthatom az ilyen típusú munkát kívülről szemlélők számára, hogy meglepő módon több száz könyv áttekintése is lehet élményszerű. Persze könnyen rángathatom elő az élmény fogalmát akkor, amikor a könyvek fajtájuknál fogva kvalitásosabbnál kvalitásosabb grafikai lapokat tartalmaznak, de több mint félezer könyv az mégiscsak mennyiség. Rengeteg. Számszerűsítve: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának online katalógusában ornamentika tárgyszó alatt 1830 és 1930 közötti időszakra szűrve 545 tétel található. 1830 a kezdődátum, mivel a történeti mintakönyvek előzményei a 19. század első felében már megjelennek, és 1930 a záródátum, mivel a 20. század elején az ornamentikakönyvek kiadásának átmenetileg jó néhány évtizedre leáldozott, és már az 1910-es, 1920-as években is jelentős visszaesés volt tapasztalható. Az egyik utolsó kiadvány a magyar anyagból, Bán Tibor Ékítménytana is 1931-ből származik.

      

2 komment

2010.02.03. 22:50 ZEBE

Mintakönyvek a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában

Címkék: könyv képzőművészet művészettörténet ornamentika díszítőművészet

Ahonnan a hazai kortárs művészek indulnak, ott rejtőzködnek a 19. század leghíresebb és legattraktívabb mintakönyvei. A „Képző”, ami több mint száz évvel ezelőtt még Mintarajztanoda volt, egészen meglepő grafikai, fotográfiai és mintalapgyűjteménnyel rendelkezik. Ezek közül a Könyvtár időről-időre bemutat egy-egy műcsoportot, így tavaly ősszel Meidzsi-korabeli japán fametszeteket és fametszetes könyveket állított ki, ez volt a Virágszirmok, madárszárnyak című kiállítás. A japán fametszetek jelentős visszhangot keltettek az Egyetem hallgatói között, ez egy sikeres tárlat volt. Kérdés, hogy egy ornamentikakiállítás mennyire keltené fel a leendő kortárs művészek érdeklődését, vagy a díszítőművészet még mindig szitokszónak számít, esetleg a megfelelő módon értelmezve visszenyerheti helyét a művészeti és a művészetről való gondolkodásban?

      

A Képzőművészeti Egyetem Könyvtára több mint ötszáz 19. századi és 20. század eleji mintakönyvet őriz. Azokat, amiket a 19. század utolsó és a 20. század első harmadában gyűjtöttek össze az itt oktató professzorok és könyvtárőrök. Azokat a mintakönyveket, amik az 1870-es évektől több évtizeden keresztül napi használatban voltak és alapvetően meghatározták a diákok szemléletét. Ez az anyag tárul fel a Díszítmények és ideák vonzásában című könyvben.

Szólj hozzá!

2010.01.30. 15:25 ZEBE

Milyen is egy ornamentikakönyv?

Címkék: építészet iparművészet művészettörténet mintakönyv

Gyönyörű és vonzó. Mind látványában, mind szellemiségében. Az ornamentikakönyv vagy mintakönyv egy sajátos és koronként változó könyvfajta. Alapvetően a díszítőmotívumok átörökítésének eszköze, a stílusjegyek hiteles őrzője, egyben a kézművesek és iparművészek elengedhetetlen munkadarabja. A sokszorsítás különféle eszközeivel készül, ez századonként változó, célközönsége pedig szintén időről-időre módosul. Az ornamentikakönyv a 15-18. században még olyan, metszetekkel illusztrált mintagyűjtemény, ami kizárólagosan a díszítménytervezők és kézművesek szűk köreiben forgott. A 19. század közepétől funkciója megváltozott, kiszabadult a szellem a palackból és a század végére már a középiskolák rajzóráin is mintakönyvek nyomán rajzoltak a diákok. Az 1850-es évek áttörést jelentett az ornamentikakönyvek történetében, hiszen megjelent a történeti mintakönyvek típusa, amelynek sokszorosító grafikai eljárása a kromolitográfia (színes kőnyomat) technikája lett. A mintakönyv egyre többeknek szólt, az építészeken, designereken, iparművészeken kívül eljutott az oktatásba is. Ez a populáris jelenlét a 21. századra még erősebbé vált. Tapasztalhatjuk, hogy 19. századi mintakönyvek reprint kiadásai tucatjával jelennek meg a művészeti könyvkiadás amerikai és angol piacain, szimpla másolásra buzdítva a laikus érdeklődőket.

   

1 komment

2010.01.24. 13:57 ZEBE

Díszítmények és ideák - egy könyv születése

Címkék: design könyv képzőművészet építészet könyvbemutató iparművészet művészettörténet rajzoktatás

Egy képzőművészeti könyv megvalósulása a szerző szemével – itt ebből részesülhetsz. A projektblogban a következő közel egy évben a Díszítmények és ideák című könyv születésének valós idejű rögzítésére és megosztására vállalkozom. Bemutatom az alkotó munka és a könyvszerkesztés kevésbé ismert, szellemi és gyakorlati útját. Ezzel egyidőben egy olyan teret alakítok ki, amely gyűjtőfelülete az ornamentikával kapcsolatos információknak és egyben megpróbálja népszerűsíteni ezt a 20. század során kissé mostohán kezelt témát. A Díszítmények és ideák című könyv bemutatója a Magyar Képzőművészeti Egyetem eseménye lesz 2010 őszén.

Az ornamentika virtuális tere nyitott az építészettel, képző- és iparművészettel, designnal, művészettörténettel, történelemmel, rajzoktatással foglalkozók, tanárok, diákok és laikus érdeklődők számára! Welcome!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása