HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.09.16. 13:52 ZEBE

Természet és ornamentika - Owen Jones

Címkék: absztrakt könyv iszlám építészet középkori egyiptomi geometria publikáció formatan ornamentika díszítőművészet mintakönyv orientalizmus chinoiserie japonaiserie

Owen Jones-t (1809–1874) nem elsősorban építészeti tevékenysége, hanem 1856-ban megjelent The Grammar of Ornament című díszítőművészeti mintakönyve tette ismertté. Az angol építész eredetileg azzal a céllal állította össze motívumgyűjteményét, hogy a jövő tervező nemzedékének nyújtson útmutatást, ettől remélve az iparosodott termékgyártás formavilágának megújulását. Jones több mint száz, színesen litografált táblán mutatja be a barbár törzsek, az ókori egyiptomi, asszír, perzsa, görög, pompeji, római, a középkori bizánci, az arab, török, mór, perzsa, indiai, hindu, kínai, kelta és a reneszánsz kori ornamentikát, kiegészítve egy, a természetből vett leveleket és virágokat bemutató fejezettel.

A mintagyűjtemény egyik legfontosabb újítása az ornamensek hordozó felületről történő leválasztása és tárgyi környezetükből való kiemelése volt. Az ilyen módon izolált motívumok a kor historizáló szemléletének megfelelően földrajzi-történeti kontextusba kerültek. Azonban a rendezés célja deklaráltan nem a primér másolás elősegítése volt, hanem az, hogy a művészetet tanuló diákok azokon keresztül rekonstruálhassák és tanulmányozhassák a bennük manifesztálódó természeti elveket.

 

A Természet rendjét alapul vevő szemléletével Jones egyúttal újraértelmezte az antikvitásban gyökerező ciklikus művészetfelfogást is. A mintakönyvben az antikvitás–reneszánsz–klasszicizmus vonalán rendeződő hagyományos periodizáció érvényét veszti, a súlypontok addig ismeretlen művészeti korszakokra és területekre kerülnek át. Ezekkel az eltolódásokkal Jones fellazította az európai művészet szűk kereteit és a keleti népek művészetére immár nem egzotikumként, hanem az európai magas művészetek egyenrangú partnereként, sőt esetenként követendő mintaként tekintett. Jones a művészet kimagasló, nagy korszakait az ókorban az egyiptomi építészet teljesen autentikusnak tekintett stílusában és a görög művészetben, a középkorban pedig az építészetnek a 13. században egyes területeken elért tökéletességében látja. Ez utóbbi időszak emblematikus emlékeiként beszél az Alhambráról, a kairói mecsetekről és az Early English stílus épületeiről, a salisbury-i, a lincolni és a westminsteri katedrálisokról. Ezeket a térben és időben egyaránt távoleső, a közvetlen vagy közvetett egymásra hatást eleve kizáró épületeket és díszítésüket egy aspektus köti össze: a Természetből származtatott azonos alapelvek alkalmazása. Mi a közös tehát egy gesztenyefalevél és a salisbury- katedrális dekorációja között? Megfigyelhető bennük a területek arányos felosztásának elve, a közös szárból történő sugár irányú elágazás, a radiáció, valamint a görbe vonalak érintőlegességének törvénye.

 

Ezek, és több kiegészítő törvény Jones szerint a mór építészet csúcspontjának tekintett Alhambra díszítésében valósultak meg maradéktalanul. A szerző elfogultságát tükrözi az, hogy díszítőművészeti alapelveit a mór ornamentikát elemző fejezeten belül fejti ki legrészletesebben. Ez a részrehajlás természetesen nem minden előzmény nélkül való. Jones tevékenységét a kezdetektől a késői munkákig mindvégig elkíséri és áthatja a mór dekoráció iránti osztatlan csodálata. Az 1830-as évek elején egy fiatal francia építésszel, Jules Goury-val (1803–1843) együtt kezdték el az Alhambra teljeskörű, részletes építészeti felmérését. Goury korai halálát követően (1834) Jones befejezte kutatásaikat és saját maga adta ki munkájuk eredményét két kötetben Plans, Elevations, Sections and Details of the Alhambra címmel. Ugyanebben az időszakban Jones elsősorban geometrikus mintázatú mozaik- és padlómozaik terveiről volt ismert. Majd az 1851-es londoni világkiállítás munkálatainak szuperintendánsaként a Crystal Palace belsőépítészeti és kiállításrendezési feladatai mellett ő írta meg az Alhambra-udvar vezetőjét.

 

Ezzel az irányultságával Jones az ornamentika irodalmon belül egy közös tőből induló, ám kétféle irányzatnak nyitott utat. Az iszlám művészet preferálásával az egyik a chinoiserie és japonaiserie jelenségekhez hasonló orientalizmust eredményezett, a másik az absztrakt-geometrikus jelleg kiemelésével az ornamentika irodalom geometrizáló formatani irányzatát indította el.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ornamentika.blog.hu/api/trackback/id/tr792300353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.