HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.09.16. 13:47 ZEBE

A káoszelmélet díszítőművészeti adaptációja

Címkék: könyv rendszer rend káosz publikáció formatan ornamentika díszítőművészet mintakönyv motívumképzés

Olvastam egy könyvet a belsőleg motivált emberi tevékenységekről és azok személyiségépítő hatásairól. Ebben a szerző arról ír, hogy az ember énközpontú különállóságát pozitív módon feloldó, magukba olvasztó cselekvések egyfajta áramlatélménnyel jellemezhetők (Csíkszentmihályi Mihály: Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája, 2001). A pszichológiai és szociológiai adatokkal gazdagon illusztrált könyvben a szerző gondolatmenetét az emberi tudatra adaptált káoszelmélettel indítja: „Feltételezéseinkkel ellentétben az elme normális állapota a káosz. Gyakorlás és külső figyelemfelkeltő tárgy hiányában csak néhány percig vagyunk képesek valamire ráirányítani a gondolatainkat.” „Az entrópia a tudat normális állapota – olyan állapot, amely se nem hasznos, se nem kellemes... A jobbik módszer a tudat rendezetlenségének elkerülésére persze az, ha olyan szokásokat sajátítunk el, melyek elősegítik azt, hogy képesek legyünk gondolatfolyamainkat uralni...”

A káoszelmélet díszítőművészeti adaptációja saját olvasatomban az ornamentális formák értelmezésének további lehetőségeit nyújtja. A díszítőelemeknek bizonyos rend, rendszer, szabályok, törvények, elvek szerinti alakítása pszichológiai értelemben a tudat rendezetlenségére vezethető vissza. Ebben az összefüggésben az ornamentika a kaotikus tudati állapot elkerülését szolgáló lehetséges vizuális eszközök egyikének tekinthető. A díszítés egyfelől, mint minden teremtő cselekvés, magában hordozza a rendezettség jellegét. Másfelől olyan eszközökkel dolgozik, melyek használatával egyfajta rendet teremt a tárgyon. A „díszítő elme” a természetnek nem a kaotikus, hanem rendszerteremtő elveit választja: a szimmetria, a váltakozás, a ritmikus ismétlés az ornamensek túlnyomó többségének meghatározó jellemzői. Az így létrejött díszített felület pedig olyan rendet és rendezettséget sugall, mely a szemlélőben, pontosabban szólva a tárgy használójában az otthonosság, biztonság képzetét kelti. A tárgydíszítés legfőbb mozgatórugója így egyfajta ösztönös, lélektani alapon működő rendteremtő és rendszeralkotó tevékenységben is megjelölhető. Az európai díszítőművészet történetét tekintve elmondható, hogy az ornamentika rendteremtő igénye egészen a 19. század közepéig ösztönösen működött, e karakterének művészi köztudatba emelése pedig egyértelműen a kor mintakönyvszerzőinek érdeme.

Az ornamentika irodalom e paradigmaváltását szemléletesen illusztrálja az az idézet, ami Jules Bourgoin Grammaire de l’Ornement című, 1880-ban Párizsban megjelent  díszítőművészeti tankönyvének mottójaként olvasható: „A rend a rendetlenséget űzi”. A Protagorastól (Kr. e. 5. sz.) származó mondás tökéletesen illik a francia építész díszítőművészeti nyelvtanához és meglepő módon emlékeztet a 20. században kidolgozott káoszelméletek kiindulási pontjához. Bourgoin ebben a művében a rendteremtést a díszítőművészeti formaképzésre vonatkoztatja, és ezzel az alkotó művészt a káosz renddé történő alakításának képességével ruházza fel. A „díszítő elme” tehát a 19. században egy új minőségben tűnik fel: már nem pusztán a másolásra kondicionált „díszítő kéz” irányítója, hanem a rend tudatos megteremtője.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ornamentika.blog.hu/api/trackback/id/tr392300337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.