HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.09.16. 13:49 ZEBE

A 19. századi ornamentikairodalom főbb aspektusai

Címkék: könyv természet tervezés geometria publikáció rajzoktatás formatan ornamentika díszítőművészet mintakönyv motívumképzés tervezéselmélet modularitás orientalizmus

Az alábbiakban a 19. századi ornamentika irodalomnak azokat az aspektusait mutatom be, melyek az ornamentikát és a díszítőművészeti formaképzést egy adott rendszerben értelmezik és azokban a rendteremtés egy-egy lehetséges vizuális eszközét látják és láttatják. Az ornamentikaelméleti irodalmat leginkább a 19. század biologizmusa határozta meg. Az időszak mintakönyveinek építész szerzői a díszítő formák és rendszerek megismerésének alapfeltételeként írták elő növendékeik számára a botanikai tudást, a díszítő motívumok elemzésénél bátran alkalmazták a természettudományok analitikus eljárását, az ornamensek formai analógiáit pedig rendre a kristályszerkezettanban és az anatómiában keresték. Ez a fajta biologizmus hatja át Owen Jones műveit is, ezért, és a prioritás jogán, elsőként Owen Jones 1856-ban megjelent The Grammar of Ornament című művével kezdem az áttekintést. Jones műve több szempontból is kiindulópontot jelentett a 19–20. századi ornamentika-irodalomban. Egyfelől elindította a könnyen kopírozható motívumgyűjtemények kiadásának máig tartó hullámát. Másfelől olyan gondolatokat tartalmazott, melyek a 19. század végi általános rajzi képzés tankönyveit és a felsőfokú oktatásban alkalmazott tervezéselméleti irodalmat is inspirálták. Jules Bourgoin és Lewis F. Day művei e két irányt reprezentálják úgy, hogy élesen körvonalazódik bennük a szintén Jones művéből eredő formatani szemlélet és az a fajta orientalizmus, ami az iszlám művészet preferálásában nyilvánul meg.

Az iszlám ornamentika tanulmányozása egyfajta katalizátorként működött az ornamentika-irodalom formatani irányzatának kialakulásában. A kifejezetten spirituális jellegű iszlám díszítés ugyanis az európai formaképző gondolkodás analitikus jellegét erősítette. Ezek a motívumok az európai mintakönyvszerzők kezén átáramolva elvesztették spirituális-szimbolikus jelentésüket, így tartalommal bíró jelekből a végtelenségig kombinálható geometriai formákká váltak. Ez a szemlélet hívta életre a modularitás formaképző elvként való alkalmazását a díszítőművészetben. Az alapegységekre, modulokra történő felosztás az ornamentikatörténet megismerő és a tervezés alkotó folyamatában is nagy haszonnal forgatott eszközzé vált a 20. század második felére. Az értelmező jellegű modularitás fogalma a 19. századi ornamentikairodalomban Jules Bourgoin arab építészetről és ornamentikáról összeállított mintakönyveiben tűnik fel. A szerző a modularitásban (a fogalmat ebben a formájában ő maga nem használja) annak a titoknak a kulcsát látta, mely az arab díszítőművészet látványban bonyolult mintáit a megfelelő módon ismétlődő alapegységekre redukálja. Ugyanez a fogalom a 20. században értelmező funkciójának betöltése mellett (Issam El-Said–Ayse Parman, Keith Critchlow) a tervezés alkotó folyamatának általánosan elterjedt eszközévé vált (Clarence P. Hornung, Peter Phillips).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ornamentika.blog.hu/api/trackback/id/tr92300344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.