HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.06.10. 22:30 ZEBE

A motívumrajzolás mint meditatív tevékenység

Címkék: stílus magyar iszlám természet meditáció geometria fotográfia formatan ornamentika díszítőművészet motívumképzés

Az elmúlt hetekben többször is elővettem ismét Huszka József könyveit egy rövid írás kapcsán, és a gyűjtés és rajzolás megszállottságával kapcsolatban merült fel bennem egy sejtés. Huszka (1854–1934), aki rajztanár, etnográfus és gyakorló “műemlékvédő” is volt, a tudományosság szempontjából vitatható életművet hagyott maga után rengeteg felmérési rajzzal, akvarellel és elsősorban magyar díszítőmotívumokat dokumentáló mintakönyvekkel. Bár Huszka nézeteit és eredményeit már a korabeli tudományosság szempontjai alapján is elmarasztalták, azonban a 19. század végi magyar iparművészeti formaalkotásra saját gyűjtésű magyar motívumaival őrületes hatást gyakorolt. Az életművét feldolgozó komplett kiállítást a Néprajzi Múzeum mutatta be 2005–2006-ban Huszka József, a rajzoló gyűjtő címmel. Róla és Karl Blossfeldtről már írtam korábban A gyűjtés szenvedélye bejegyzésben, most azonban még egyszer vissza kell térnem ehhez a témához.

       

Van valami ősibb közösség abban, amit Huszka és nyugati kortársai műveltek az ornamentális formák gyűjtésekor. Itt szeretném lehámozni azokat a jelentésrétegeket, amelyekkel a 19. század árnyalta és gazdagította a történeti ornamenseket és egy időtlenebb összefüggésbe helyezni az alaki szempontból számos esetben hasonlóan felépülő motívumok gyűjtésének és rajzolásának aktusát. Jellegzetes fogalmak, amelyek a 19. században tapadtak a díszítőformákhoz: stílus, történelem, nemzet, struktúra, eredet, természet, felépítés, geometria. A motívumrajzolásnak azonban van egy ennél mélyebb, átlényegültebb, időtlenebb aspektusa, amit – jobb híján – a “forma szellemiségének” lehetne nevezni és ami a rajzolás tevékenységében manifesztálódik. Amikor Huszka több ezer, saját kezűleg rajzolt magyar népi motívumát néztem, ugyanaz jutott eszembe, ami az iszlám geometrikus mintákat rajzolók-szerkesztők megszállott táboráról, vagy mondjuk Racinet kromolitográfiáiról ugrott be. Vagy itt van pl. F. S. Meyer, aki a 19. század második felében a díszítőművészeti formák rendszertanát dolgozta ki alaki szempontból. Megszállottság. Kb. ez fejezheti ki azt az erőt, ami a formarajzolást és a mintakönyvek megszületését generálta. A gyűjtés megszállottságán túl az azonos alapformára felépülő különféle ornamensek sokszoros-százszoros lerajzolása nem csupán a 19. századi építészek és iparművészek stílusteremtő kényszerét elégítette ki, hanem több művésznél is olyasfajta szellemiséget közvetített, ami a mandalakészítés meditatív cselekedetével közös forrásból ered. Blossfeldt fotói kifejezetten ezt a fajta, a formában történő elmélyülést tükrözik. Vagy V. M. Ch. Ruprich-Robert növényi díszítésről összeállított alapműve (róla majd egy önálló posztban). Számomra legalábbis. Ezt még nem bontottam ki teljesen fejben, át- és tovább kellene gondolni. Na ez nagyon mélyértelmű lett, úgyhogy abba is hagyom. Jó éjszakát!

 

A képek forrásai (váltakozó megjelenéssel): Albert Racinet: L'ornement polychrome, Paris, 1872. / Huszka József: Magyar díszitési motivumok a Székely földön, Sepsiszentgyörgy, 1883. / Huszka József: Magyar díszitő styl, Budapest, 1885.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ornamentika.blog.hu/api/trackback/id/tr832072860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.