HTML

Díszítmények és ideák

Díszítőmotívumok, természeti formák, történeti stílusok – ahogyan a 19. század építészei látták. A projektblogban nyomon követhető egy képzőművészeti könyv születése a kezdetektől a megvalósulásig, az ötlettől a kivitelezésig.

Feedek

Friss topikok

Múzeumok, gyűjtemények

Érdekes blogok

Címkék

absztrakt (3) akanthuszlevél (1) anatómia (2) arab (2) axonometria (1) cementlap (1) chinoiserie (1) dekonstrukció (2) design (4) digitalizálás (4) díszítőművészet (50) dodekaéder (1) egyiptomi (4) építészet (17) épületornamentika (1) fantázia (2) formatan (16) fotográfia (2) függődísz (2) geometria (21) görög (3) gótika (4) grammatika (2) historizmus (1) ikozaéder (1) informatika (3) ión (1) iparművészet (9) iszlám (12) japán (2) japonaiserie (1) játék (1) káosz (3) kariatída (1) képzőművészet (4) kiállítás (11) kiállításmegnyitó (4) könyv (26) könyvbemutató (9) korinthoszi (2) középkori (4) kozmateszk (3) kutatás (5) liliom (1) lótusz (3) magyar (1) markó (1) meditáció (3) megyik (1) mintakönyv (28) mintarajztanoda (9) modularitás (3) mome (1) mór (2) motívumképzés (12) műegyetem (1) műértő (1) művészettörténet (10) múzeum (5) neoreneszánsz (1) növény (2) növénytan (3) ókor (1) öntöttvas (1) orientalizmus (4) ornamentika (37) oszlopfő (3) pálmaág (2) palmetta (2) papirusz (2) perspektíva (1) perzsa (1) pszichológia (3) publikáció (18) rajz (1) rajzoktatás (10) rajztankönyv (1) recenzió (1) rend (6) rendszer (7) reneszánsz (1) római (2) romanika (3) sarköy (1) steindl (1) stílus (1) stíluselmélet (4) struktúra (2) szamarkand (2) szerkesztés (7) szőnyegművészet (3) tárlatvezetés (3) térábrázolás (1) természet (11) tervezés (8) tervezéselmélet (4) test (4) török (2) útiélmény (3) velence (1) voluta (1) Címkefelhő

Díszítmények és ideák - az ornamentika virtuális tere

2010.09.16. 13:55 ZEBE

Grammatika, geometria és ornamentika - Jules Bourgoin

Címkék: absztrakt könyv arab természet szerkesztés tervezés grammatika geometria formatan díszítőművészet mintakönyv motívumképzés orientalizmus

Az ornamentika nyelvtana – számos mintakönyvszerző vette át e hangzatos szóösszetételt műve címadásaként a 19. században, ám annál kevesebben rendeltek hozzá megfelelő tartalmat. A nyelvtan mint a díszítőművészet analógiája jellegzetesen e korszak toposzának tekinthető. Ennek ellenére a díszítőművészeti alapformák következetesen végiggondolt nyelvtana még Owen Jones-nál is kidolgozatlan maradt. Jules Bourgoin (1838–1907) Grammaire Élémentaire de l’Ornement című, 1880-ban kiadott tankönyve azonban kivételnek számít. A szerző 1879-ben átfogó ornamentikaelméleti- és történeti kurzust tartott a párizsi École nationale des Beaux-Arts-ban. Tankönyvében ennek az előadássorozatnak az anyagát tette közzé.

Bourgoin a nyelvtan fogalmait egy az egyben adaptálja a díszítőművészetre. Ez nemcsak rendszerének felépítésében, hanem terminológiájában is megmutatkozik. Nézete szerint az ornamentális stílusoknak is megvan a saját nyelvtana. Sőt, művében az ornamentika összehasonlító nyelvtanát alkalmazza a görög, a japán és az arab stílusokra. Ha a stílusok összességét tekinti, akkor az ornamentika történeti nyelvtanát használja; ha a formákat nézi, akkor pedig az ornamentika elemi nyelvtanát alkalmazza. Bourgoin „formanyelvtanának” alapja analóg módon a 12 jelből álló Grafikai ABC (L’Alphabet graphique). Ezeknek az egyszerű  jeleknek, pontosabban fogalmazva vonalformáknak a segítségével az összes összetett forma leírható. Ezek a alapelemek irányított konjugálásával (szóhasználatában is utalva az igeragozásra), összekapcsolásával képezhetők.

 

A következetesen végigvezetett formaképzés kevés 19. századi díszítőművészeti mintakönyv sajátja. Ehhez az a fajta analitikus gondolkodásmód szükséges, ami az iszlám ornamentikán edzett elmét jellemzi. A francia mintakönyvszerzők sorában az építész és művészetteoretikus Bourgoin volt az első, aki analitikus módon közelített a díszítőművészethez. Főként Egyiptomban végzett dokumentációs tevékenysége folyamán az arab művészet került érdeklődésének középpontjába. Az 1860-as években Alexandriában, az 1870-es években Damaszkuszban és Jeruzsálemben dolgozott, az 1880-es években pedig a kairói École francaise-ben tanított. 1873-ban megjelent Les Arts Arabes című művének előszavában Viollet-le-Duc a szerző személyében a Németországban és Angliában akkor már élő formatani szemlélet francia meghonosítóját látta. Bourgoin első összefoglalójában az arab díszítmények nagyszámú kombinációjának általános formuláit keresi és bemutatja, hogy a díszítőformák mindegyike az elemi geometriára vezethető vissza. Sőt, Arab művészet főcím alatt meglepő módon kizárólagosan geometrikus ornamensekkel foglalkozik, pontosabban szerkesztési meneteket közöl. Fejezetcímei is jellemzők: geometriai alapelvek, vázrajz és geometria, a sokszögek geometriája, az összekapcsolódó díszítmények vázrajza, stb. A sokszögek geometriája című fejezete jellemzően a témától független önálló síkgeometriai alapvetésként is megállná helyét.

 

A témát távolságtartóan kezelő szigorú formai analízis azonban, akárcsak Owen Jones-nál, nála is stíluselmélettel párosul. 1879-ben jelent meg Bourgoin arab művészet alapelemeiről szóló, összefonódó díszítmények vázrajzait tartalmazó formatani kötete Les Éléments de l’Art arabe. Le Trait des Entrelacs címmel. Ebben a díszítőművészeti stílusok közül háromnak tulajdonít különös jelentőséget: az ókori görög, az arab és a japán művészet területei alkotják stíluselméletének sarkpontjait. A század biologizmusának jegyében Bourgoin olvasatában e három, egymástól távoleső ornamentális stílus három természeti világot testesít meg. A görög ornamentika az állatvilággal, a japán díszítőművészet a növényvilággal, az arab művészet pedig az ásványvilággal rokonítható. Az első kettő a szerves természettel, az utóbbi a szervetlen természeti világgal analóg. Az ásványvilág és az arab díszítés közös tulajdonsága az ásványok kristályosodásában és a mintákban egyaránt megmutatkozó szimmetria. E ponton kapcsolódva Jones ornamentika-elméletéhez, Bourgoin is a struktúrát preferálja a látvánnyal szemben, hiszen az arab művészet inspirációja ebben az olvasatban teljesen független az élő természet látványától, viszont annál többet merít a természet szerkezetéből.

 

Mindamellett, hogy a francia építész tevékenysége szervesen kapcsolódik a díszítőművészetről való gondolkodás 19. századi tendenciáihoz és logikusan levezethető azokból, mintakönyvei mégis a ritka kivételek közé tartoznak. Annak a fajta strukturált gondolkodásnak a lenyomatai, mely igencsak távol áll a motívumokat – legjobb esetben is –  tematikusan kompiláló gyűjteményektől.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ornamentika.blog.hu/api/trackback/id/tr922300358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása