Idézek néhány példát az ókori egyiptomi művészet és építészet növényi formákat imitáló oszlopai közül. Az ókori egyiptomi oszlopfők a területen honos különféle lótuszfajták, liliomok, papirusznövények és pálmafélék elemeiből állnak össze egy szimbolikus egésszé. Mindezek mellett a növények jellemző életciklusait is tekintetbe veszik, hiszen bimbózó alakzatoktól, zárt kelyhektől kezdve a virágzó formákkal bezárólag számtalan variáns megfigyelhető rajtuk.
Ez a jellegzetesség akkor tűnt fel, amikor egy sokoldalú francia orientalista, Prisse d’Avennes (1807–1879) Histoire de l’art Égyptien (1878–1879) című terjedelmes művével találkoztam először. A szerző mintegy tízéves előkészítő munka után jelentette meg az egyiptomi művészet egyes területeit (építészet, rajz, festészet, szobrászat, iparművészet) a vallással és a történeti eseményekkel összefüggéseiben bemutató monumentális összefoglalóját. A szövegkötettel kiegészült kétkötetes mű 160 kromolitográfiai táblát tartalmaz, melyek pontos, az eredeti rajzokat hűen követő kivitelezéséhez Prisse saját maga tanított be egy művészekből álló csoportot. A mű kitüntetett helyet kapott az 1878-as párizsi világkiállításon és az egyiptológia korai szakaszának alapműveként is ismertté vált. Prisse d’Avennes a 19. századi lelkes Kelet-járó utazók köréből kiemelkedve rendkívül sokoldalú személyiség volt, mérnökként, régészként, egyiptológusként, könyvtárosként és publicistaként is tevékenykedett, valamint Kelet iránti rajongását kifejezve az Edris Effendi nevet is felvette.
Az alább közölt, ókori egyiptomi oszlopfőket ábrázoló képek Prisse d’Avennes Histoire de l’art Égyptien (1878–1879) című munkájából valók.
